Hogy megvédjük magunkat, a testünk automatikusan a biztonságot és a veszélyt jelző jeleket keresi. A trauma és a hosszan tartó stressz miatt a szervezet túlságosan is a veszélyre utaló jelekre koncentrálhat. Ilyenkor olyan ártatlan helyzeteket, mint például az együttlét egy születésnapi partin, veszélyesnek ítél meg. Ezt aztán úgy vesszük észre, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat, anélkül, hogy igazán tudnánk, miért. Ez azt eredményezi, hogy egyre több és több stresszt él át. És ezért nehezen tudsz ellazulni és elengedni, úgy érzed, hogy mindig be vagy kapcsolva.
További magyarázat Neuroception
A neurocepciót Stephen Porges írta le. Arra utal, ahogyan a vegetatív idegrendszerünk megvizsgálja, hogy biztonságban vagyunk-e vagy sem.
Amikor a neurocepció folyamatai úgy határozzák meg, hogy biztonságban vagyunk, ventrális irányba mozdulunk. Amikor elegendő jelzést érzékelünk a bizonytalanságról, a szimpatikus stresszállapotba lépünk. Az életveszély észlelésekor pedig, amelyen már nem tudunk segíteni, a depressziós dorzális állapotunkba esünk.
A neurocepció (= a bizonytalanság jeleinek keresése) három szinten zajlik:
- Belül: a testünkben, pl. szívverés, vérnyomás vagy egy gondolat.
- Kint: a környezetünkben, pl. egy állat vagy egy jármű közeledik felénk.
- Between: másokkal kapcsolatban, például amikor valaki dühösen vagy boldogan néz rád.
Ez a három információáramlat folyamatosan, mikropillanatról mikropillanatra működik a túlélésünk érdekében. A neurocepció folyamatai pedig a tudatosságunkon kívül zajlanak, de folyamatosan irányítják a viselkedésünket. A közeledéstől az elkerülésig, a düh, a félelem érzésétől az örömig.
Ha ezen elidőzöl, megérted, hogy minden tapasztalatodat, gondolatodat, érzésedet és viselkedésedet ezek a folyamatok határozzák meg és színezik, és hogy minden a neuroérzékelés folyamatával kezdődik.
De hogyan fogod ezt megragadni, ha ezek tudattalan folyamatok? A válasz abban rejlik, hogy mi történik a neuropercepció eredményeként. A neuropercepcióhoz hozzáadjuk az észlelést, explicitté tesszük az implicit tapasztalatokat, hogy dolgozhassunk velük. A neuropercepció tudatos tapasztalatait gyakran intuícióként vagy zsigeri érzésként éljük meg, mindannyian tudjuk, milyen érzés ez. Tehát ezt az intuíció érzést nevezhetjük a neurocepció mögöttes folyamatának autonóm megérzésének is. A cél az, hogy elkezdjünk megtanulni figyelni rá.
Csak ezután tudunk elmerülni abban, hogy a neuroérzékelés folyamata melyik állapotot aktiválta, és ha ezt az utat követjük, akkor eljutunk a gondolatokhoz, az érzésekhez és a viselkedéshez, és így a vegetatív idegrendszer történetéhez. Csak ezután kezdhetjük el megváltoztatni a történeteket, azzal a céllal, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal.
Ha ezt érdekesnek találja, és tovább akarja fejleszteni magát ebben, akkor ezt megteheti a tanfolyam segítségével, amelyet a következő weboldalról történő megrendeléskor kap meg A biztonságos és megbízható protokoll.
Még nincsenek válaszok