Talán már találkozott a Polyvagal-elmélettel. De mit is takar ez? És miért olyan nélkülözhetetlen megérteni? Ha tartós stressztől és feszültségtől szenved. Vagy ha nehezen találja a kapcsolatot önmagával és másokkal.
A Dr. Stephen Porges által kidolgozott polyvagális elmélet átfogó betekintést nyújt autonóm idegrendszerünk reakcióiba. Ezek a reakciók a harc, a menekülés, a megfagyás vagy a visszavonulás. Ezek a meglátások lehetővé teszik, hogy jobban felismerjük és megértsük őket. Ezen reakciók felismerésével tudatosabb állapotba kapcsolhat. Lehetővé téve, hogy pánik vagy védekezés nélkül kapcsolódhass újra.
Bár a polyvagális elmélet meglehetősen bonyolult, mi lépésről lépésre végigvezetjük Önt az elmélet alapfogalmain.
Miért reagálunk így
A polyvagális elmélet koncepciója a vegetatív idegrendszer bonyolultságát vizsgálja. És azt, hogy hogyan szabályozza a különböző ingerekre adott reakcióinkat. Ez a Dr. Stephen Porges által kidolgozott elmélet megmutatja, hogy miért hajlamosak vagyunk bizonyos módon reagálni a stresszre vagy más helyzetekre. Ha megértjük, hogyan működik a vegetatív idegrendszer, felismerhetjük az automatikus reakciókat. Ezután pedig megtanulhatunk a harc vagy menekülés helyett a kapcsolódás állapotába lépni.
Emberi idegrendszer
Az idegrendszer egy összetett hálózat, amely segít érzékelni és reagálni a külső ingerekre. Több szervből áll. Beleértve az érzékszerveket, az agyat és a gerincvelőt. Amelyek együttműködve szabályozzák testünk funkcióit. A gerincesek közül az ember rendelkezik az egyik legfejlettebb idegrendszerrel. Ennek köszönhetően kiterjedten és összetetten működik.
Az idegrendszer két részből áll
Az idegrendszernek két fő összetevője van, a szomatikus idegrendszer és a vegetatív idegrendszer. A szomatikus idegrendszer az idegrendszer azon része, amelyet gondolatainkkal és szabad akaratunkkal irányítunk. Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy mozgatni tudjuk az izmainkat és irányítsuk az érzékeinket. A másik oldalon található az autonóm idegrendszer. Ez az idegrendszer automatikus része. Ez irányítja testünk automatikus funkcióit, például az emésztést, a szívverést és az izzadást.
Breathe
A légzés az autonóm idegrendszer által irányított funkciók egyike. Bár automatikusan lélegzünk, tudatosan is irányíthatjuk légzésünket, ami hatással lehet testünk funkcióira. Például egy hosszú, mély kilégzés lelassíthatja a szívverésünket. Ezt az elvet alkalmazzák a légzőgyakorlatokban, a relaxáció elérése érdekében.
Túlélni vagy kapcsolódni másokhoz
Az autonóm idegrendszer feladata, hogy veszély idején biztosítsa a túlélésünket, biztonság idején pedig elősegítse a szociális elkötelezettséget. Ennek elérése érdekében az autonóm idegrendszer két üzemmóddal rendelkezik - a szimpatikus idegrendszerrel és a paraszimpatikus idegrendszerrel. A szimpatikus idegrendszer szabályozza a mobilizációt, és felelős a mozgásért és a cselekvésért, valamint a harc vagy menekülés reakciókért. A paraszimpatikus idegrendszer ezzel szemben a mozdulatlanságot segíti elő, és segít megnyugodni és regenerálódni, valamint fagyasztással vagy megmerevedéssel reagál.
Az automatikus reakciók felismerésének megtanulása
A polyvagális elmélet megmagyarázza, hogyan reagál autonóm idegrendszerünk a különböző ingerekre. És hogyan befolyásolhatja a viselkedésünket. Automatikus reakcióink felismerésével megtanulhatunk a kapcsolódás állapota felé haladni. A harcolj vagy menekülj reakciók helyett.
A vegetatív idegrendszer működésének megértése különösen hasznos lehet azok számára, akik visszatérő stressztől vagy feszültségtől szenvednek, vagy akiknek nehézséget okoz a másokkal való kapcsolatteremtés.
Az automatizmustól a tudatosságig
Összefoglalva, a polyvagális elmélet a vegetatív idegrendszer működésével foglalkozik, és azzal, hogyan befolyásolja viselkedésünket. A vegetatív idegrendszer különböző üzemmódjainak megértésével. És azt, hogyan reagál a különböző ingerekre, megtanulhatjuk felismerni automatikus reakcióinkat. És visszatérni a kapcsolat állapotába. Ez a tudás felbecsülhetetlen értékű lehet a stresszel, kiégéssel vagy depresszióval küzdő emberek számára.
A Nervus Vagus
A polyvagális elmélet Dr. Stephen Porges kiterjedt kutatásainak eredménye a Nervus Vagus területén. Ez egyike annak a 12 idegnek, amely az agytörzsből ered. A latin "vagus" szó jelentése "vándorló". És a Nervus Vagus minden bizonnyal méltó a nevéhez: az agytörzsből ágazik el a test összes szervéhez és az arcizmokhoz.
A paraszimpatikus idegrendszer legfontosabb idegkötegeként a vagus ideg jelentős hatással van a szervezet lassítási, kikapcsolási és másokkal való kapcsolódási képességére. Hogy megértsük, hogyan képes egyetlen ideg ilyen különböző funkciókat ellátni. Meg kell vizsgálnunk a két különböző köteget, amelyek különböző időben fejlődtek ki. A régebbi, primitívebb köteg a Dorsalis Vagus, míg az újabb, okosabb köteg a Ventralis Vagus. Innen ered a polyvagális, azaz több idegre utaló kifejezés.
Dorsalis ág és ventrális ág
Mindkét csomag másképpen van felépítve, és más-más funkcióval rendelkezik. A háti Vagus elsősorban az alsó szervekhez ágazik. Míg a Ventralis Vagus az arc és a felső törzs szerveihez megy. A ventrális vagust jelerősítő réteg veszi körül az idegek körül, míg a dorzális vagust nem. Ennek a rétegnek a kialakulása a baba és a szülők közötti interakciótól függ, ami azt jelzi, hogy ez az idegpálya a szociális interakció révén fejlődik ki.
Minden a biztonságról szól
Az autonóm idegrendszer a biztonság köré szerveződik. Egyetlen célja, hogy maximalizálja az egyén biztonságát, és ehhez egy hierarchikus rendszert használ. Ha egy személy biztonságban van, akkor képes kapcsolatot teremteni másokkal és olyan tevékenységekben részt venni, mint például a játék. Ez az állapot aktiválja a ventralis vagust, a vagus ideg evolúciósan legfiatalabb részét.
Amikor azonban valami olyan történik, amit az idegrendszer riasztónak érzékel, a ventrális vagus lekapcsol, és a szimpatikus idegrendszer veszi át a hatalmat, amely a mozgást és a cselekvést helyezi előtérbe. Ha a helyzet elég riasztó, automatikusan felszabadul az adrenalin és a kortizol, ami lehetővé teszi, hogy az egyén harcoljon vagy meneküljön.
Téves riasztás
A primitív riasztórendszer gyakran téveszti össze a nem életveszélyes helyzeteket életveszélyesekkel. Ez stresszreakciókat okoz a szervezetben, és gyakran végül túlhajszoltsághoz és kiégéshez vezet. A Nervus Vagus működésének megértése és a polyvagális elmélet betekintést nyújt abba, hogy a szervezet hogyan dolgozza fel a különböző ingereket. És hogyan reagál ezekre. És rávilágít a biztonság és a társas interakció fontosságára az emberi fiziológiában.
A fagyasztás állapota
Az emberi idegrendszer összetett és lenyűgöző rendszer, amely különböző módon reagál a különböző ingerekre. Amikor a test fenyegetéssel szembesül, a szimpatikus idegrendszer reagál, hogy felkészüljön a cselekvésre. Ha azonban a fenyegetés túl komoly, a vagus ideg veszi át az irányítást. Ez aztán a "lefagyás" néven ismert teljes leállást okoz, ami gyakran traumatikus események esetén következik be. Ez a reakció kisebb esetekben is előfordulhat, például amikor valaki elájul egy előadás előtt. Vagy amikor valami izgalmas vagy fájdalmas dologhoz érnek hozzá a terápia során.
Neurocepció
Az idegrendszer mindig azon gondolkodik, hogy veszélyben van-e, és azonnal reagál. Figyelemre méltó, hogy az agyban lévő riasztóérzékelőt nem az agy analitikus részei, hanem az agytörzs és a limbikus agy irányítja. Ezt nevezzük neurocepciónak, amely során az idegrendszer még azelőtt reagál az ingerekre, hogy a neokortexnek lehetősége lenne elemezni azokat. Valójában a neokortex csak azután kezd el megérteni egy helyzetet, hogy a vegetatív idegrendszer már elindított egy túlélési választ.
A biztonság a sikeres terápia alapja
Sok terápia arra összpontosít, hogy azt mondja az ügyfeleknek, hogy változtassanak vagy viselkedjenek másképp. Ami aztán védekező állapotokat és bizonytalanságérzetet válthat ki. A polyvagális elmélet szerint az embereknek először biztonságban kell érezniük magukat. Mielőtt pozitív változásokat tudnak végrehajtani, és hogy a terápia egyébként védekező reakciókat válthat ki. Vagy elvonulást és elszakadást okozhat.
A szociális kapcsolat gyógyító lehet
A polyvagális elmélet azonban azt is megmutatja, hogy az idegrendszer pozitívan reagálhat mások idegrendszerére. Ez gyakran megfigyelhető az anya és gyermeke közötti kötelékben, ahol az anya idegrendszere képes szabályozni a gyermekét, és nyugtató hatást vált ki.
Összességében az idegrendszer lényünk erőteljes és gyakran figyelmen kívül hagyott aspektusa, amely befolyásolja gondolatainkat, érzelmeinket és viselkedésünket. Annak megértése, hogy hogyan működik és hogyan reagál az ingerekre, döntő fontosságú lépés lehet. A pozitív változások előmozdításában és a biztonságérzet megteremtésében a mindennapi életünkben.
Coregulálj, pozitívan kapcsolódj másokhoz
A társszabályozás az a képesség, hogy egy másik biztonságos személy jelenlétében megtapasztaljuk vagy visszanyerjük a biztonságot. Ez nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek között is előfordul. Az önszabályozásért felelős ventrális vagus ideg fejlődése egy jól fejlett áramkörrel rendelkező szülővel való interakció révén történik. Ez kulcsfontosságú azon gyermekek számára, akik nem képesek önmagukat megvigasztalni. A biztonságos körülmények között, kiszámítható, békét és biztonságot megélő szülőkkel való felnövekedés szintén elősegíti a ventrális ideg fejlődését. Ami lehetővé teszi, hogy az emberek később az életük során nehéz időkben is vissza tudjanak rá támaszkodni. Azoknál az embereknél azonban, akiknél ez a tapasztalat gyermekkorukban hiányzik, kevésbé fejlett ventrális ideg alakulhat ki. Ez fokozott stresszreakciókat eredményez olyan eseményekre, amelyeket mások nem érzékelnek stresszként.
Automatikus reakció a veszélyre
Dr. Stephen Porges elmagyarázza, hogy egy személy biztonságos vagy veszélyes felismerése neurobiológiailag meghatározott pro-szociális vagy védekező viselkedést vált ki. Ez a veszélyre adott automatikus reakció döntő fontosságú az olyan adaptív védekező viselkedésformákhoz, mint a harc, a menekülés vagy a megfagyás. Ennek az automatikus folyamatnak a megértése segíthet a felépülési folyamatban.
Társszabályozás
A társszabályozás folyamata nagyon fontos mind a gyermekek, mind a felnőttek számára. Egy figyelő fül, egy kar átkarolása vagy egy gondoskodó személy figyelő tekintete mind jelezheti a társszabályozást. Annak ellenére, hogy ezek a folyamatok automatikusak, a helyzet nem reménytelen. Az agy egy rugalmas rendszer, amely képes alkalmazkodni a változó körülményekhez, és ez a képesség, az úgynevezett neuroplaszticitás még idős korban is megmarad.
Automatikus válaszok a társadalmi érintkezésre
Amikor másokkal való interakcióinkról van szó, sok automatikus reakció jut eszünkbe. Keresünk másokat, de kételkedünk abban, hogy kapcsolatba kell-e lépnünk. Lehet, hogy visszahúzódunk önmagunkba, vagy éppen ellenkezőleg, közelebb kerülünk egymáshoz. Nehéz lehet keresni a kapcsolatot, de izgalmas lehet beszélgetést kezdeményezni egy buliban. Élvezzük a kíváncsi barátok telefonhívásait, és kivirulunk, ha ölelést kapunk. Mindezek a reakciók közvetlenül a vegetatív idegrendszerünkhöz kapcsolódnak.
A másokkal való kapcsolat fontossága
Kapcsolataink állapota nagy hatással lehet a biztonságérzetünkre, a növekedésünkre, a rugalmasságunkra és az optimizmusunkra. Ha nem tapasztalunk bizalmat, bizonytalanságot vagy traumát, nagyobb valószínűséggel reagálunk túlélési reakciókkal, mint például harc, menekülés és megfagyás. Minden egyes új kapcsolat megtanít minket valamit arról, hogyan működik ez. Az egészséges, pozitív kapcsolatok pedig megváltoztathatják a régi mintákat. A bizonytalan tapasztalatok arra késztethetnek, hogy továbbra is a túlélési módszereket használjuk.
Túlélési válaszok
Korábbi tapasztalataink, valamint agyunk és idegrendszerünk összetétele nagyban befolyásolhatják érzéseinket és élettapasztalatainkat. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem tudunk ellazulni, hogy állandóan éberek vagyunk, vagy hogy megrekedtünk a vegetatív idegrendszerünk egyik üzemmódjában. Akkor ez annak a jele, hogy egy túlélési akció "bekapcsolódott", és megpróbál megvédeni minket. Ahhoz, hogy ebből kiszabaduljunk, olyan tevékenységekre van szükségünk, mint a mozgás, a magunkkal és másokkal való kapcsolatteremtés. És így kapcsolódni a testünkhöz és a tapasztalatainkhoz.
Safe and Sound Protocol
Egy másik módja annak, hogy segítsen az idegrendszernek visszatérni a biztonságba. És hogy kihozza a túlélési állapotból, ez az Safe and Sound Protocol.
Az Safe and Sound Protocol (SSP) egy zeneterápiás és zenehallgatási képzési program. Dr. Stephen Porges tervezte, az idegrendszerünk működésével kapcsolatos kutatásai alapján. Az SSP-t eredetileg autista emberek megsegítésére fejlesztették ki. Később kiderült, hogy az SSP kiválóan alkalmas olyan emberek megsegítésére is, akik traumát vagy hosszú távú stresszt éltek át. Öt órányi kódolt és szűrt zene hallgatásából áll. Az öt órát egy hallgatási ütemterv szerint hallgatjuk, ahol átlagosan 20 napon keresztül hallgatjuk az SSP-t, naponta legfeljebb 20 percet.
A tudattalanból a tudatosba
Annak ellenére, hogy észleléseink és reakcióink egy része ezért nem tudatos. És figyelem nélkül ezt nem tudjuk befolyásolni. Azonban egyre tudatosabbá válhatunk. Gyönyörű példákat látunk nap mint nap a gyakorlatban.
Hogy segítsünk Önnek tudatosítani testi reakcióit és impulzusait, az Safe and Sound Protocol mellett egy ingyenes, a Polyvagal-elméleten alapuló tanfolyamot is kap tőlünk.
Az Safe and Sound Protocol előnyei röviden:
- Kevésbé valószínű, hogy az emberek és a helyzetek kiváltják Önt.
- Ritkábban van bekapcsolva, és jobban tud pihenni.
- Újra biztonságban érezheted magad, ha nincs okod a bizonytalanságra.
- Segíthet újra kiszabadulni a túlélési állapotból.
- Segít az idegrendszernek újra a biztonságot jelző jelekre összpontosítani.
Könnyebb lesz távolabbról szemlélni az érzelmeidet, és ezért másképp dönteni. Ez különbséget teremt a reagálás és a válaszadás között. Az előbbit az érzelmekből, az utóbbit pedig a tudatosságodból teszed.
